Az adósság, a lehetőség köntösébe bújtatott rabszolgaság, ha a kölcsönt nem termelésre, hanem fogyasztásra veszik fel. Vannak tulajdonosok és vannak adósok. Az adósok nem tulajdonosaik a kölcsönből vásárolt javaknak egészen addig, amíg maradéktalanul ki nem fizették a kamattal növelt tőke értéket, ha pedig nem tudja fizetni az adós részleteket, akkor nem csak a jövőbeni tulajdonlás lehetőségét veszíti el, hanem azt az összeget is, amit addig már kifizetett.
A kölcsön-rendszer összeomlásának szélén egyre többen ébredhetünk rá arra a tényre, hogy a jelenlegi rendszerben kölcsön nélkül egyszerűbb az élet. Még akkor is, ha egy öreg, de saját tulajdonú csotrogánnyal járok, vagy éppen a BKV hálózatát használom közlekedésre.
Pedig nem kellene ennek így lennie. A kölcsönök hatékony és megfelelő szervezése, illetve a gazdaságos termelő folyamatok elindításához teremtett ÚJ pénzeszközök elengedhetetlenek egy olyan gazdálkodásban, ahol a pénz/"vásárolható árú" arány egyensúlyban maradása mellett bővülhet a termelők és fogyasztók köre.
Azonban, ha figyelmünk fókusza először nem arra irányul, hogy "miből, hogyan teremtsem elő?" (befektetés, vállalkozás), hanem arra, hogy "mire költ-sem?" (a költs-ön-t fogyasztásra), akkor a bérünk melletti egyetlen forrás lehetőségünk a sokat REKLÁMOZOTT fogyasztási kölcsön marad, ez pedig ritkán vezet anyagi függetlenséghez...
Utolsó kommentek